Külpolitika magyar szemmel Amerikából

Atlantista

Olvasztótégely helyett. A 2016. augusztus 4-i Figyelőben megjelent cikkem az amerikai erőszakhullámról

2018. október 01. - Fehér Zoltán dr.

amerika-eroszak1.jpg

amerika-eroszak2.jpg

 

gazdaság és politika

page1image10026784

Olvasztótégely helyett

ERŐSZAKHULLÁM AMERIKÁBAN Az elnökválasztás előtt ismét fellángolt az Egyesült Államokban a faji alapú agresszió. Clinton megválasztása enyhítheti, Trumpé kiélezheti a feszültségeket.

Anemzetközi közvéleményt sokkolta, hogy az elmúlt hetekben, hónapokban egymást érik az Egyesült Államokban a feketék elleni halálos kimenetelű rendőri intézkedések, amelyet csak tetézett egy afroamerikai férfi által fehér rendőrök ellen válaszként elkövetett erőszak. Kívülről nézve az amerikai fekete közösség sorsa a 19. század végén eltörölt rabszolgaságtól az 1960-as évek polgárjogi harcán keresztül Barack Obama elnökké választásáig példátlan fejlődést és emancipációt mutat. Az elmúlt hónapok eseményei azonban felvetik a kérdést: vajon tényleg közelít a jogegyenlőség felé ez a folyamat az afroamerikai közösség a fehérek között, vége a faji alapú diszkriminációnak? Honnan törtek elő ismét a feszültségek?

GYÖKEREK

A feketék és fehérek közötti konfliktusok nem a semmiből bukkantak fel, azok nagyon is jelen voltak az elmúlt két-három évtizedben is. Gondoljunk csak az 1992- es Los Angeles-i zavargásokra vagy az O. J. Simpson 1995-ös gyilkossági ügye kapcsán magasba csapó indulatokra. A mostani erőszakhullám gyökerei pedig 2012- ig nyúlnak vissza. Az afroamerikaiak társadalmi integrációja és egyenlősítése sokat haladt előre a Martin Luther King vezette, 1960-as évekbeli polgárjogi harcok óta. Ugyanakkor a rendszerszintű fajgyűlölet és a különböző bőrszínű amerikai- ak közötti társadalmi különbségek nem szűntek meg. A feketék és más kisebbségek az emancipáció folytatását követelik. A fehér amerikaiak, különösen a lecsúszó közép- és alsó osztályokhoz tartozók, az elmúlt évtizedek velük szemben igazságtalannak vélt előnyös megkülönböztetése miatt fordultak olyan populista politikusok felé, mint Donald Trump republikánus elnökjelölt. Trump a kampánya során mind a latinókkal, mind a muszlimokkal, mind pedig – kevésbé nyíltan – a feketékkel szemben is megengedett magának rasszistának értelmezett kiszólásokat.

A faji alapú indulatok rég nem csaptak ilyen magasra az Egyesült Államokban. A legújabb erőszakhullám jú- lius 5-én kezdődött, amikor a louisianai Baton Rouge városban két fehér rendőr agyonlőtt egy már a földön fekvő 37 éves afroamerikai férfit, Alton Sterlin- get. Másnap a Minnesota állambeli St. Paulban egy szintén fehér rendőr a 32 éves fekete Philando Castile-t igazoltatás közben autójában lőtte le, barátnője és annak 4 éves kislánya szintén a járműbenült. A két halálos incidenst az afroamerikaiak országszerte óriási felháborodással fogadták, Dallasban békés tüntetést is szerveztek július 7-ére. Ezt a demonstrációt használta fel Micah Xavier Johnson fekete férfi arra, hogy az afroamerikaiak halála felett érzett frusztrációjából eredően a tüntetést biztosító fehér rendőrökre tüzeljen. Öt rendőr, négy fehér és egy latinó vesztette életét. A példátlanul agresszív cselekedet sokkolta az országot, a pesszimistábbak pe- dig egy faji polgárháború rémképét látták maguk előtt.

A SZÁMOK NEM HAZUDNAK?

A feketék elleni fehér rendőrök által elkövetett, halálos kimenetelű erőszak és a most fellángolt feszültségek gyöke- rei – ahogy említettük – 2012-ig nyúlnak vissza. Az év februárjában George Zimmerman, egy vegyes fehér-latinó származású polgárőr egy szóváltást követően rálőtt a fegyvertelen Trayvon Martinra a floridai Sanfordban. A fe- kete tinédzser belehalt sérüléseibe. Országos felzúdulást keltett, hogy a helyi rendőrség önvédelemre és a polgárőr- ökre vonatkozó szabályokra hivatkozva nem tartóztatta le és nem gyanúsította meg Zimmermant. Miután a média felkapta az ügyet, a floridai kormányzó által kinevezett különleges ügyész hat héttel később vád alá helyezte a polgárőrt. Egy hónapos tárgyalást követően azonban az ülnökökből álló bíróság felmentette. Ez adta a lökést a Fekete Életek Is Számítanak (Black Lives Matter) mozgalom megalakulásához, amely azóta is az afroamerikaiak elleni erőszakkal szemben folytatott kampány élcsapata.

A mozgalom és véleményformáló liberális támogatóik abból indulnak ki, hogy szerintük az Egyesült Államokban a fe- ketékkel szemben súlyosan elfogult az igazságszolgáltatás és a rendvédelmi szervek. Az ő narratívájukat erősíti, hogy az afroamerikaiak messze létszámarányukon felül kerülnek börtönökbe. A legutóbbi népszámlálás adatai szerint az Egyesült Államok népességének 13 százalékát adó feketék a börtönlakók közel 40 százalékát teszik ki. A rendőrök által elkövetett erőszakos cselekményekről a The Washington Post összegyűjtött statisztikái szerint több fegyvertelen afroamerikai hal meg rendőri intézkedés eredményeképpen, mint fegyvertelen fehér. A Vice magazin szerint az emberölések áldozatai között 3,28-szor több feketét találunk, mint fehér amerikait, de a megölt feketék aránya a többi származási csoporthoz képest is több mint kétszeres.

Más statisztikák más bontásban azonban árnyalják ezt a képet. Ezek szerint 2015-ben kétszer annyi fehér amerikai lett rendőri intézkedés vagy erőszak áldozata, mint ahány fekete. A rendőri agresszivitás sokkal gyakrabban oka a fe- hérek vagy latinók erőszakos halálának, mint az afroamerikaiakénak. A fehérek és latinók elleni emberölések 12 százalékát követik el rendőrök, míg az feketék esetében ez az arány 4 százalék. Az is kiderül a számokból, hogy gyakran pont az afroamerikai rendőrök rántanak pisztolyt fekete gyanúsítottakra: a Pennsylvaniai Egyetem vizsgálata szerint ők 3,3-szor gyakrabban használták fegyverüket igazoltatás vagy őrizetbe vétel közben, mint a fehér, ázsiai vagy latinó kollégáik. Végül pedig Heather Mac Donald bűnügyi újságíró az FBI statisztikáiból azt derítette ki, hogy az afroamerikaiak 18,5-szer gyakrabban ölnek meg rendőrt, mint azok fegyvertelen feketét.

page1image9998080

A feketék két és félszer gyakrabban lesznek rendőri erőszak halálos áldozatai, mint a fehérek.page2image3775680

Tüntetnek Philadelphiában. Az első fekete elnök alatt kumulálódtak a faji ellentétek

Akkor mely számoknak higgyünk? A The Washington Post 2015-ben valós idejű adatfelvételű statisztikát hozott létre, amelybe folyamatosan bevezetik a halálos kimenetelű rendőri lövöldözések adatait. E szerint 2015. január és 2016. július között 1502 személy halt meg rendőri intézkedés nyomán, ebből 732 fehér volt, míg 381 afroamerikai. Ez első látásra cáfolja a feketék mozgalmának elméletét, de ha kicsit közelebbről megnézzük, teljesen más képet kapunk.

Az amerikai társadalom 62 százalékát kitevő fehérek a rendőrök által megölt személyek 49 százalékát jelentik, tehát a fehérek számarányukat tekintve kisebb mértékben lesznek érintettek. Az amerikaiak 13 százalékát adó feketék azonban az áldozatok 24 százalékát teszik ki, tehát népességarányukhoz viszonyítva gyakrabban halnak meg rendőri agresszivitás következtében. Az afroamerikaiak ez alapján két és félszer gyakrabban lesznek rendőri erőszak halálos áldozatai, mint a fehérek.

ELNÖKI KÉRDÉS

Ha a különböző narratívákat erősítő számoktól elszakadunk egy pillanatra, azt mindenképpen tisztán láthatjuk, hogy az Egyesült Államokban komoly probléma az utcai és a rendőri agresszivitás, valamint mély feszültségek húzódnak a társadalmon belül a különböző bőrszínű vagy származású csoportok között. A fekete közösség számára talán a legfontosabb sérelem mindazonáltal az, hogy a halálos kimenetelű intézkedések kapcsán az azokat foganatosító rendőrök cselekményeinek jogszerűségét utólag nem vizsgálják, a nyilvánvalóan indokolatlan fegyverhasználatot pedig az igazságszolgáltatás nem szankcionálja.

Ebben valóban A Fekete Életek Is Számítanak mozgalom mellett állnak a tények. A Trayvon Martint lelövő George Zimmermant 2013-ban felmentették; a Michael Brown életét 2014-ben Fergusonban kioltó Darren Wilsont először nem találták bűnösnek, majd az igazságügyi minisztérium is felmentette; a 2015-ben Baltimore-ban megölt Freddie Grayjel szemben intézkedő rendőröket szintén felmentették. A feketék Amerika-szerte elkeseredéssel és dühvel fogadták a verdikteket. Mind Fergusonban, mind Baltimore-ban zavargásokhoz, gyújtogatáshoz, fosztogatáshoz vezettek a felmentő ítéletek.

Novemberben új elnököt választ az Egyesült Államok. A szavazólapon a feketék körében rendkívül népszerű volt first lady és külügyminiszter, Hillary Clinton, valamint a frusztrált fehér többség szószólójává vált, rasszizmussal is kacérkodó ingatlanfejlesztő milliárdos, Donald Trump szerepel majd. Nyilvánvaló, hogy önmagában az elnök szemé- lye és politikája nem tudja megfordítani a társadalomban forrongó indulatokat; ha így lenne, az afroamerikai Barack Obama nyolcéves elnöksége végén nem szembesülne az Egyesült Államok ilyen mély társadalmi, faji problémák- kal. Az azonban biztos, hogy a különböző bőrszínű és származású amerikaiak közti feszültségeket egy empatikusabb elnök enyhíthetné, míg egy radikálisabb, kirekesztőbb államfő a jelenlegi helyzetet várhatóan tovább súlyosbítaná.

FEHÉR ZOLTÁN, Boston (külpolitikai elemző)

2016/31. FIGYELŐ 25

Fotó: ReuteRs

A bejegyzés trackback címe:

https://feherzoltan.blog.hu/api/trackback/id/tr8214276045

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.