Külpolitika magyar szemmel Amerikából


A mai Figyelőben megjelent elemzésem az amerikai rasszista erőszakhullámról

2016. augusztus 04. - Fehér Zoltán dr.

Gyorselemzés Orbán Viktor miniszterelnök Donald Trump melletti tusnádfürdői kiállásáról / Our analysis on Prime Minister Orban's endorsement of Donald Trump

Why Trump? – Possible reasons why the Hungarian Prime Minister supports the Republican candidate

CEID - Centre for Euro-Atlantic Integration and Democracy

By Dániel Bartha, Botond Feledy and Zoltán Fehér | Download

The Annual Bálványos Summer University and Students’ Camp in Baile Tusnad, Romania, have gained fame in the broader region in the recent years. The week-long political festival held annually since 1990 is one of the most important national political workshops of the Hungarian conservative parties Throughout the years Bálványos has become the biggest public forum of Hungary’s dialogue with its ethnic Hungarian minority.

Every festival has its headliner, and in case of Bálványos it is Prime Minister Viktor Orbán. The Hungarian Prime Minister understood well the nature of summer gatherings and has capitalized on the opportunity to introduce truly controversial issues not only into the Hungarian political discussions but at an international level as well.

For the broader international public Bálványos hit the news in 2014, when Orbán spoke about the success of illiberal states and portrayed them as a positive example for Hungary.

Currently the most important issue on the Hungarian political agenda is the referendum on EU refugee resettlement quotas on the 2nd of October. The government invests a lot in setting the tone of the public discourse, by massively campaigning through the state-controlled public and government friendly private media channels.

In this context, it was absolutely not surprising that Orbán’s latest speech at Tusnád portrayed the European Union as the complete failure of the bureaucrats in Brussels and Berlin. According to Orbán: “We have to make it clear that our problem is not in Mecca, but in Brussels. The bureaucrats in Brussels are an obstacle for us, not Islam.” He stated again that there is a clear link between terrorism and the recent migration crisis. Moreover, he managed to surprise the audience by pledging support to Donald Trump. The anti-terrorism proposals of U.S. Republican presidential candidate makes him the better option for Europe and Hungary, he said.

What is truly behind Orbán’s support to Trump? We have asked Hungarian experts about the possible motivations.

Botond Feledy, Senior Fellow of CEID highlighted that the current endorsement of Trump fit well into the longer line of Orbán’s critical attitude towards the West. Just as much as with illiberal democracies, Orbán is keen on collecting allies in criticizing the liberal Western establishment. He has expressed several times his mistrust against Brussels. The fall of 2014 brought serious diplomatic tensions between the USA and Hungary. Orbán has also argued against the sanctions on Russia, recently renewed by the European Council. Though he has never been in the position to use a veto, the Hungarian government is one of the closest to Moscow in the region, despite the very narrow Hungarian leverage in bilateral Hungarian-Russian relations. Trump’s (so far oral) support for the authoritarian Russia and its leader, his permanent anti-Washington outbreaks and strong anti-immigration stance are all shared by the Hungarian Prime Minister.

The curious new twist in his recent Tusnád speech raises questions about his view on NATO. As Donald Trump just made his infamous remarks about not willing to go to war against Russia according to article V of the treaty, if the Baltic states’ sovereignty was violated, Orbán’s endorsement has arrived in a very sensitive moment among NATO members. Even more curiously, Hungary has been a good NATO ally so far, taking part in air patrolling in Baltic skies, being present in Afghanistan and even contributing a training mission to Iraq in the Coalition of the Willing. Should the Hungarian government embark on prolonged NATO criticism, together with Trump, it would put Budapest into a new and extremely dangerous position.

Daniel Bartha, Director of CEID added that although it was hard to predict any consistent US foreign policy based on the Trump campaign, the majority of Fidesz supporters showed little sympathy towards either of the US Presidential candidates. He believes that we could evaluate Orbán’s decision through two different points of view.

First, an important domestic policy element is to use Trump’s position on Islam fundamentalism, migration and international terrorism as a justification and support for the referendum on the resettlement quotas. The referendum intends to strengthen the support of Fidesz, even though there is a high risk that participation will remain under the threshold, and the vote will be invalid. So far the anti-migrant policy brought a major success that not only stopped the further decrease of support of the governing parties, but even changed the trends.

Second, the bilateral relations between the Obama-administration and the Orbán government have seriously worsened in the last two years. The increasing antagonism to liberal values linked the policies of democrats with George Soros and democracy promotion. Positions of Presidential candidate Hillary Clinton vis-a-vis Hungary were often voiced through Victoria Nuland, one of the most critical representatives, pinpointing to the „undemocratic” developments in Hungary. Clinton herself already criticized the first Orbán government’s policies on religious groups and media freedom during her 2011 visit in Budapest.  There is little hope, that the Orbán government could secure support from any potential member of the future Clinton administration.  By supporting Trump, Orbán can make a pre-emptive strike to counter future critical voices. In case of a Trump Presidency. Orbán hopes for an improved partnership for the early support, while in case of a Clinton Presidency he can respond to the possible critical voices, as they would be solely a political revenge.

Zoltán Fehér, a Boston-based foreign policy analyst underlined: it is an unusual step diplomatically, however, there is no surprise in Prime Minister Orbán’s endorsement of Donald Trump. The two politicians share a similar brand of populism-nativism, a strong anti-immigration stance and an alignment with Russian President Vladimir Putin. In the past year, both have placed immigration the highest on their political agendas, rallying their respective countries’ voters against “the current failed immigration policy”(of the US/EU, respectively) and the threat posed by illegal immigration (Orbán refers to the Syrian refugees as “illegal immigrants”).

In the context of the U.S. presidential elections, Prime Minister Orbán is playing a low-stake game right now. His relationship with the Obama administration and the Clinton camp has been strained in recent years and he has received significant criticism from those circles. He risks nothing vis-à-vis Clinton by endorsing Trump. On the other hand, he has much to gain if Trump is to get elected. He clearly hopes to achieve an improved relationship with the U.S. by endorsing the Republican nominee so early in the process.

Finally, it is important not to underestimate the domestic effects of such an endorsement. Orbán is known to play mostly to his domestic audience. Endorsing Trump would enable the Hungarian leadership to say that they are not alone in harshly opposing immigration – even the frontrunner in the American presidential race runs on a similar agenda. This, they are likely to hope, will strengthen their argumentation and possibly their support for the October 2 anti-immigration referendum in Hungary.

Disclaimer: The views and opinions expressed in this article are those of the authors and do not necessarily reflect those of the publisher. © CEID, 2016


A törökországi helyzetről és Trump elnökjelöltté választásáról a Hír TV-n

2016. július 22-én a Hír TV "Magyarország élőben" című műsorában beszélgettem Szöllősi Györgyivel a török puccskísérletről és az azt követő tisztogatásokról, valamint az amerikai Republikánus Párt konvenciójáról és Trump elnökjelöltté választásáról.



A Republikánus Konvencióról és Trump elnökjelöltté választásáról


Néhány pontban szeretném összefoglalni, amit érdemes tudni az amerikai Republikánus Párt konvenciójáról és Trump elnökjelöltté választásáról, amelyek uralták az amerikai közéletet az elmúlt hét folyamán.

  1. Az eddigi konvenciókhoz képest újdonság, hogy a Republikánus Párt nagyágyúi távolmaradtak az eseménytől, ezért Trump helyettük saját családtagjait sorakoztatta fel maga mellett, akik így fontos szerepet játszottak a Konvención.

  2. Felesége, Melania Trump ugyan plágium-botrányba keveredett, mivel hamar kiderült, hogy beszéde nagy részét Michelle Obamának férje mellett 2008-ban elmondott beszédéből emelték át. Érdemes megnézni Melania Trump és Michelle Obama beszédeinek összehasonlítását, ez alapján nem kétséges a plágium:

    Egy kiváló paródia Stephen Colbert-től ugyanerről:

  1. Sikeresebben szerepelt azonban Trumpék lánya, Ivanka, akinek a nők egyenjogúságát középpontba állító kortesbeszéde a fiatal nőt azonnal sztárrá emelte a tömegkommunikációban:
  1. Trump nagy riválisának, Ted Cruz texasi szenátornak a beszéde is komoly figyelmet keltett: mivel nem biztosította támogatásáról Trumpot, az utóbbi hívei kifütyülték. Több elemző szerint a konvención való hűvös fogadtatással Cruz 2020-as indulásának esélyei elszálltak.
    How Poker Theory Explains Ted Cruz's Convention Speech
  1. Újdonság volt a konvención az amerikai meleg és leszbikus közösség megszólítása is. A felvezető szónokok között megszólalt Peter Thiel milliárdos üzletember, aki elmondta: büszke arra, hogy meleg és arra is, hogy republikánus. Donald Trump pedig megismételte az orlandói terrortámadást követően tett kijelentését: meg fogja védeni az amerikai meleg közösséget ettől az idegen ideológia által inspirált erőszaktól.
    'I Am Proud To Be Gay,' Tech Investor Peter Thiel Tells GOP Convention

  2. Trump az elnökjelölést elfogadó beszédében, amely rekord hosszúságú, 75 perces volt, rendkívül sötét tónusokkal festette le Amerika jelenlegi gazdasági és biztonsági helyzetét, s mindezért Obama elnököt és riválisát, Hillary Clinton demokrata elnökaspiránst okolta.

    A beszéd hemzsegett a féligazságoktól vagy hamis állításoktól, az NPR ízekre is szedte azt:
    Fact Checking Donald Trump's Speech To The Republican Convention

  3. A konvenció tehát a várakozásoknak megfelelően sok botránnyal és meglehetősen kaotikusan zajlott le, de végül Trump egyértelmű jelöltté választásával végződött.

A török puccskísérletről az ATV-n

2016. július 21-én az ATV "Start" című reggeli műsorában beszélgettem Mészáros Antóniával a puccskísérletről és annak a török-amerikai kapcsolatokra gyakorolt hatásairól.



A török pancserpuccsról

erdogan_facetime.jpgAz egész világot meglepte, sőt sokkolta a pénteken Törökországban végrehajtott puccskísérlet. Ezzel nincs másképpen a Törökországot belülről, jól ismerő elemző sem, sőt az elmúlt napokban török forrásaimmal folytatott beszélgetéseim alapján kijelenthetem: váratlanul érte mindez a török társadalmat is.

Néhány pontban szeretném összefoglalni mindazt, amit fontosnak tartok megjegyezni a pénteki történésekről és következményeiről. Igyekszem rávilágítani az ügy olyan aspektusaira, amelyekkel eddig a média kevesebbet foglalkozott. 

  1. A török állami vezetés (az államfő, a miniszterelnök és minisztereik) a puccsért egyértelműen a Fethullah Gülen muszlim hittudós által vezetett „Hizmet” (szolgálat) mozgalmat teszi felelőssé. A Recep Tayyip Erdogan köztársasági elnök vezette Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) és a Gülen-mozgalom között szoros szövetség működött 2013-ig, amikor – nyilvánosan azóta sem ismert okok miatt – elmérgesedett köztük a viszony. A török vezetés szerint a gülenisták beépültek az államba, ahol egy ún. párhuzamos struktúrát működtetnek, szerintük a pénteki államcsínykísérlet ennek a legújabb állomása. Egyelőre nem szolgáltatott sem a török kormányzat, sem pedig maguk a puccsisták arra vonatkozó egyértelmű bizonyítékot, hogy valóban a Gülen-mozgalom állna az események mögött. Ami miatt egyelőre ezt el kell fogadnunk mint lehetséges magyarázatot az az, hogy nincsen más ismert politikai vagy elitcsoport Törökországban, amelyik felmerülhetne a puccs szellemi vagy gyakorlati irányítójaként. A szekuláris török államot Erdogan elnöktől és pártjától védelmező ún. kemálisták politikai pártja, a Köztársasági Néppárt (CHP) vezetése gyakorlatilag rögtön – a parlament többi pártjával egyetemben – a demokratikusan választott kormányzat mellé állt és elítélte a puccsot még péntek éjjel.
  2. A puccskísérlet legnagyobb nyertese egyértelműen Erdogan köztársasági elnök. Péntek éjjel iPhone-járól, a FaceTime alkalmazás segítségével a CNN Türk televízión tett felszólítására – az akkor zajló fegyveres összecsapások ellenére – számos török városban utcára tódultak támogatóinak ezrei, amivel végül is eldöntötték a puccskísérlet sorsát. Több helyen megjelent az a spekuláció, hogy Erdogan maga szervezhette önmaga ellen a puccsot, hogy egyébként az utóbbi hónapokban valóban csökkenő népszerűségét helyreállítsa. Jelenleg túl korai bármit mondani arról, hogy mennyi realitása lehet ennek a spekulációnak. A valódi fegyveres harcokat – és az áldozatok tragikusan magas számát – látva, valamint egy ilyen államcsíny-kísérlet kimenetelének kockázatait is figyelembe véve ebben a pillanatban nem tartom valószínűnek, hogy a török elnök önmaga ellen szervezett volna álpuccsot. Az bizonyos azonban, hogy a puccskísérletet követően Erdogan leszámolásba kezdett a puccsistákkal, de több megfigyelő szerint még inkább valószínű, hogy ezt kihasználja a politikai ellenfeleivel való leszámolásra is.
  3. Ha valódi puccskísérlet történt – márpedig jelenleg ebből indulunk ki –, akkor kijelenthető, hogy a puccsisták vagy nem készültek fel megfelelően az államcsíny végrehajtására, vagy alkalmatlanok voltak rá, vagy pedig – ahogy bizonyos forrásaim jelezték – tervük idejekorán kiszivárgott és a péntek éjjelre tervezett cselekmény-sorozatot néhány órával előbbre kellett hozniuk és a török vezetés a puccsot végül emiatt meghiúsíthatta. Bármelyik verzió is igaz, valódi pancserpuccsal állunk szemben, ahol az államcsínyt elkövetők nem számoltak tervük gyenge pontjaival és ellenfeleik erejével. Azt több megfigyelővel egyetemben én magam is már péntek éjjel észrevételeztem, hogy taktikailag óriási hibát követtek el a puccsisták, amikor arra szólították fel az embereket, hogy maradjanak otthon, ahelyett, hogy támogatásukra kérték volna őket, ezzel teljesen átengedve az utcát az államfőnek és táborának.

A török államcsíny-kísérlet megrázta mind a nemzetközi, mind természetesen a török közvéleményt. Következményeinek még csak az első hullámával szembesültünk, kihatása mindenképpen érzékelhető lesz az elkövetkező hónapokban, években, nem kizárt, hogy évtizedekben. Az amerikai-török kapcsolatokra való hatásaira hamarosan visszatérünk az Atlantista blogon. Az eseményeket a továbbiakban is figyelemmel követjük.


img_5894.JPGKedves Olvasó!

Üdvözlöm az Atlantista blogon, amelynek alcíme: Külpolitika magyar szemmel Amerikából.

Engedje meg, hogy röviden bemutatkozzam. A nevem dr. Fehér Zoltán és idestova 20 éve foglalkozom külpolitikával.

Egyetemi éveim alatt az ELTE Bölcsészkarán Magyarics Tamás és Frank Tibor professzoroktól az amerikai történelem és külpolitika, Bayer Józseftől a politikatudomány és a nemzetközi kapcsolatok elmélete, a Pázmány jogi karán pedig Szabó Marceltől a nemzetközi jog legfontosabb ismereteit sajátítottam el. 2001-2002-ben a New York állambeli Bard College-ban a legendás James Chace professzor (nemzetközi kapcsolatok) tanítványa lehettem.

2002-től 12 éven át diplomataként dolgoztam. Magyarországot először Washingtonban képviseltem, ahol külpolitikai elemzőként és sajtóattaséként is szolgáltam. Törökországban nagykövet-helyettes, majd ideiglenes ügyvivő voltam 2014-ig.

Az elmúlt évben a Harvard Kennedy Schoolban posztgraduális tanulmányokat folytattam. Lehetőségem volt az amerikai külpolitikai szakma olyan sztárjaitól tanulni, mint a „soft power” koncepció megalkotója, Joseph Nye, a korábbi külügyminiszter-helyettes Nicholas Burns, a brit történész és Kissinger-életrajzíró Niall Ferguson, vagy a Washington Postban is publikáló elemző, Daniel Drezner. Két hónapja vehettem át „Master in Public Administration” diplomámat. 

Jelenleg Bostonban élek, a Harvard Kennedy Schoolban Joseph Nye professzor mellett dolgozom és szeptembertől doktori tanulmányokat folytatok a Fletcher School of Law and Diplomacy-ban nemzetközi kapcsolatokból.

Vendégelőadóként tanítottam az ELTÉ-n, a Pázmányon és a Zsigmond Király Főiskolán, de tartottam előadásokat a budapesti Andrássy Egyetemen és a CEU-n, az ankarai Bilkent Egyetemen, a prágai Károly Egyetemen, Berlinben a Német Külkapcsolati Tanácsnál (DGAP), az Iowa-i Egyetemen, a Bard College-ban és a Harvardon is. Írásaim megjelentek könyvekben, továbbá a Figyelőben, az Acta Doctorandorumban, a Politikatudományi Szemlében, a Kül-Világban, a Társadalom & Politikában és a Bard Journal of Social Studiesban, a Washington Times pedig diplomáciai munkámat méltatta.

Blogomban az olvasó tájékozódhat az amerikai bel- és külpolitika, valamint a világpolitika legfrissebb fejleményeiről, trendjeiről. Az első időszakban az amerikai elnökválasztásra, valamint a Törökországban zajló történésekre fókuszálok majd. A blogon tervezem megosztani magyar és angol nyelvű TV-s, rádiós nyilatkozataimat, cikkeimet, publikációimat, előadásaimat.

Bízom benne, hogy az Atlantista blog a nemzetközi politikáról szóló hazai diskurzus meghatározó fórumává válhat, ehhez azonban szükségem van olvasóim visszajelzéseire. Tekintettel arra, hogy a témával foglalkozó magyar kutatók közül sokan régi barátaim-kollégáim, időről-időre az ő gondolataikat is szívesen megosztom majd, vitáknak is helyet szeretnék adni.

Jó olvasást kívánva és megtisztelő figyelmét megköszönve,
üdvözli Önt:

Fehér Zoltán („Atlantista”)