A mai Figyelő címlapsztorijának részeként "Amerika voksol - A gazdaság dönt" címmel írtam elemzést az amerikai elnökválasztás hajrájáról és a gazdaság szerepéről az amerikaiak döntésében. A múlt hét közepén készült cikk végén ezt írtam: "Ha a következő napokban nem történik semmi drámai, Hillary Clinton nagy többséggel nyerheti meg a 2016-os amerikai elnökválasztást és válhat az Egyesült Államok első női elnökévé." Hát, múlt hétvégén történt drámai: az FBI-bejelentés a Clinton-e-mailekkel kapcsolatos nyomozás újranyitásáról. Ez azóta csökkentette Clinton előnyét, ezért visszatérek a Köz-Gazdaság folyóiratban szeptember végén tett prognózisomhoz: szoros eredményt várok. Mindazonáltal továbbra is Clinton győzelmét tartom valószínűnek.
A teljes cikk:
It’s the economy, stupid? – A gazdaság szerepe az amerikai elnökválasztási kampányban
Fehér Zoltán – külpolitikai elemző, Amerika-szakértő, Boston
“A gazdaság a lényeg, te ostoba!” (It’s the economy, stupid) – ez volt Bill Clinton 1992-es elnökválasztási kampányának máig ismert jelmondata. Clinton akkori riválisával, az idősebb George Bush elnökkel szemben azt akarta érzékeltetni: ő tudja, hogy a hidegháború utáni nemzetközi helyzet kezelésénél és Irak megregulázásánál sokkal fontosabb az amerikai emberek számára, hogyan prosperál a gazdaság. A szlogen és a mögötte lévő kampányprogram bejött: Bush helyett Clintont választották elnökké. Ő beváltotta ígéretét: elnöksége alatt élte át Amerika leghosszabb gazdasági gyarapodási ciklusát (115 hónap), amelyet átlagban 4 százalékos GDP-növekedés jellemzett, az államháztartás mérlege pedig második ciklusának végén 237 milliárd dolláros többlettel zárt.
Vajon a gazdaság áll-e az idei kampány középpontjában is? A válasz igen is, meg nem is. Az idei kampánytól is sokan azt várták, hogy a gazdaságról fog szólni, de az élet közbeszólt: az Iszlám Állam terjeszkedése, terrortámadásai, a szíriai helyzet romlása és a menekültválság előtérbe helyezte a külpolitika és a biztonságpolitika kérdéseit az elnökválasztás kampányában. Másfelől viszont igenis fontos szerepet játszik a gazdaság az idei voksolásban: a magukat a globalizáció és a szabadkereskedelem veszteseinek érzők és azok, akik inkább támogatják a nyitott gazdaság és nyitott társadalom vízióját, az idei választáson ellenkező oldalakon találták magukat. Az első csoport többségében a republikánus Donald Trump, a második a demokrata Hillary Clinton mögött sorakozott fel.
Az elnökválasztási kampányok során a gazdasággal kapcsolatos vélemények általában a gazdaság állapota és a hivatalban lévő adminisztráció teljesítménye körül csúcsosodnak ki. Obama elnök2009 januárjában nagyon súlyos állapotban vette át az amerikai gazdaságot, hiszen a globális pénzügyi válság 2008 augusztusában tört ki és néhány hónap alatt megrengette a világot, benne az Egyesült Államokat. Az amerikai gazdaság hazai termelése néhány hónap alatt 6 százalékkal csökkent, a munkanélküliségi ráta 2009-ben megduplázódott, a növekedés a 2008. évben megállt, hogy aztán 2009-ben a gazdaság 2,8 százalékkal zsugorodjon. Az Obama-adminisztráció intézkedései rengeteg bírálatot kaptak, a kormányzat a republikánus többségű Kongresszus állandó össztüze alatt állt. A tények azonban azt bizonyítják: a demokraták sikeresen kezelték az ölükbe pottyant gazdasági katasztrófát. A gazdaság makrószámai ma már újra kifejezetten biztatóak, Obama elnökségét egy ismét erős gazdasággal zárja. A növekedés tavaly 2,6% volt, a legtöbb prognózis szerint idén tovább gyorsul, az infláció elhanyagolható (1.7%), a munkanélküliség 4,9%-kal fele a 2009-esnek és közel jár az évtizedes mélyponthoz.
A republikánusok ellenmondásos, populista elnökjelöltje, Donald Trump ennek ellenére azzal kampányol, hogy Obama kormányzása elhibázott volt, válságba sodorta Amerikát és romba döntötte a gazdaságot. Üzenetei rengeteg követőre találtak. Éles vita bontakozott ki az elmúlt időszakban arról, hogy mi állhat valójában a Trump-jelenség mögött. A jelenleg domináns vélemény szerint Trump felfutása mögött alapvetően gazdasági okok húzódnak: támogatói a lecsúszóban lévő fehér közép- és alsóosztályok (különösen a férfiak) közül kerülnek ki, akik úgy érzik, hogy a globalizáció, a bevándorlás és a szabadkereskedelem az elmúlt két és fél évtizedben őket hátrányosan érintette, marginalizálta. A pozitív diszkrimináció a kisebbségeket és a nőket hozta helyzetbe, a szabadkereskedelmi egyezmények miatt sok amerikai munkahely került a tengeren túlra, a bevándorlók elvették a megmaradt állásokat, ráadásul miattuk nőtt a terrorizmus veszélye is. Joseph Stiglitz Nobel-díjas közgazdász úgy véli: valóban nagy szerepet játszik sok Trump-támogató választásában gazdasági helyzetük romlása. Véleményét adatokkal támasztja alá: nagyon sok amerikai rosszabbul áll anyagilag, mint 25 évvel ezelőtt, az amerikai férfiak átlagkeresete alacsonyabb, mint 42 évvel ezelőtt, a jövedelemelosztás legalacsonyabb szintjén lévő (inflációval kiigazított) reálbérek megegyeznek a 60évvel ezelőttiekkel. A Trumpot támogató konzervatív kommentátorok úgy látják: Amerika gazdasága rossz irányban halad, s az ezzel kapcsolatos elégedetlenség tört utat magának a republikánus elnökjelölt kampányában.
Egyre hangosabbak azonban azok a hangok, amelyek vitatják, hogy a Trump-jelenség mögött valóban a gazdasági leszakadás állna. A liberális-progresszív Vox hírportál vezető publicistája, Dylan Matthews szerint szó sincs arról, hogy a Trump mögött állók egzisztenciálisan nehezebb helyzetben lennének, mint Hillary Clinton támogatói: szerinte ennek az ellenkezője igaz. Véleményét a FiveThirtyEight és a Gallup egy-egy felmérésével támasztja alá, amelyek szerint a Trump-szavazók átlagkeresete jóval az összes fehér amerikai átlagkeresete felett van, másrészt a Trumpra való szavazási hajlandóság inkább a magasabb jövedelemmel esik egybe, körükben ritkább a munkanélküliség. Matthews szerint inkább két más oka lehet a populista jelölt magas támogatottságának: a republikánus szavazók párthűsége (bárki a párt jelöltje, a többségük rá szavaz), valamint sok-sok fehér szavazó ellenállása a faji kisebbségek egyenlősítésével szemben.
A vita még nem futott le, ezért igazságot tenni sem könnyű, mindenesetre a valódi okok valahol a két magyarázat között lehetnek. Stiglitz számai egyértelműen bizonyítják: az amerikai közép- és alsóosztályok a második világháború óta szinte folyamatos gyarapodás első komoly megtorpanását, stagnálást és esetekben visszaesést érzékelnek. Az, hogy a Trumpot támogató (többségében fehér) szavazók jövedelmi viszonyai jobbak, mint a teljes fehér populáció átlagjövedelmi szintje vagy a kisebbségek helyzete, nem jelenti, hogy a republikánus jelölt támogatói ne érezhetnék úgy (akár jogosan), hogy saját korábbi anyagi lehetőségeikhez, gyarapodásuk üteméhez képest sokkal nehezebben élnek. A képet tovább árnyalja, hogy a gyakran a fehér közép- és alsóosztályoknál – a még mindig létező, közvetett faji diszkrimináció miatt – sokkal nehezebben boldoguló fekete és hispán közép- és alsóosztálybeli amerikaiak tömegével a demokrata Hillary Clinton mögött állnak.
Fontos ezért megvizsgálnunk, hogy minderre válaszul milyen gazdasági programot ajánl a két elnökjelölt. Trump egy hagyományos republikánus, konzervatív programmal állt elő: az adócsökkentést és a deregulációt állítja középpontba. A támogatói szerint a leszakadó fehér rétegeket, a globalizáció veszteseit képviselő republikánus jelölt számos elemző (köztük Stiglitz) meglátásában így pont saját szavazótábora derékhadának okozna hátrányt, hiszen az adócsökkentés elsősorban a magas jövedelmű rétegeknek kedvezne. A gazdasági szabályozás csökkentése is jól jönne a tehetősebbeknek, de ez várhatóan kedvezne a kis- és középvállalkozásoknak is, akiknek képviselőit szintén megtaláljuk Trump támogatói között. Clinton programja ellenkező irányú: ő a magas jövedelműek adóit emelné, több forrást áldozna a szakképzésre, valamint csökkentené a vállalati adókat azon cégek számára, amelyek új munkahelyeket teremtenek amerikaiaknak. Egy dologban mindkét jelölt egyet ért: nem támogatják újabb szabadkereskedelmi egyezmények, például a Csendes-óceáni Partnerség (TPP) megállapodás megkötését, mert szerintük ezek munkahelyeket visznek el Amerikából. Trump ebben is radikálisabb ellenfelénél: ő a már hatályban lévő egyezményeket is felülvizsgálná.
Bill Clinton idézett 1992-es jelmondata (“A gazdaság a lényeg, te ostoba!”) a politikai elemzők régi bölcsességére világít rá: ha a gazdaság felfelé ívelő pályán van, a hivatalban lévő elnök újraválasztására vagy a politikáját folytatni kívánó utódja megválasztására nagy esély kínálkozik. A jelek szerint ebből a szempontból papírforma eredmény várható november 8-án. Mivel Barack Obama elnöksége alatt az Egyesült Államok gazdasága – ha megtépázva is, de – kilábalt a 2008-ban indult válságból, elvileg a demokrata Hillary Clintonnak nagyobb esélye lehet a győzelemre. Ezúttal persze nem csak ez, hanem a republikánus jelölt, Donald Trump megosztó személyisége és zajos, rasszista és szexista felhangoktól sem mentes kampánya is a demokraták kezére játszik. Ha a következő napokban nem történik semmi drámai, Hillary Clinton nagy többséggel nyerheti meg a 2016-osamerikai elnökválasztást és válhat az Egyesült Államok első női elnökévé.