Külpolitika magyar szemmel Amerikából

Atlantista

Atlantista

Amerika voksol - A gazdaság dönt

A gazdaságnak az amerikai elnökválasztásban játszott szerepéről szóló elemzésem a mai Figyelő címlapsztorija

2016. november 03. - Fehér Zoltán dr.

A mai Figyelő címlapsztorijának részeként "Amerika voksol - A gazdaság dönt" címmel írtam elemzést az amerikai elnökválasztás hajrájáról és a gazdaság szerepéről az amerikaiak döntésében. A múlt hét közepén készült cikk végén ezt írtam: "Ha a következő napokban nem történik semmi drámai, Hillary Clinton nagy többséggel nyerheti meg a 2016-os amerikai elnökválasztást és válhat az Egyesült Államok első női elnökévé." Hát, múlt hétvégén történt drámai: az FBI-bejelentés a Clinton-e-mailekkel kapcsolatos nyomozás újranyitásáról. Ez azóta csökkentette Clinton előnyét, ezért visszatérek a Köz-Gazdaság folyóiratban szeptember végén tett prognózisomhoz: szoros eredményt várok. Mindazonáltal továbbra is Clinton győzelmét tartom valószínűnek.

 

A teljes cikk:

It’s the economy, stupid? – A gazdaság szerepe az amerikai elnökválasztási kampányban

 

Fehér Zoltán – külpolitikai elemző, Amerika-szakértő, Boston

 

 

“A gazdaság a lényeg, te ostoba!” (It’s the economy, stupid) – ez volt Bill Clinton 1992-es elnökválasztási kampányának máig ismert jelmondata. Clinton akkori riválisával, az idősebb George Bush elnökkel szemben azt akarta érzékeltetni: ő tudja, hogy a hidegháború utáni nemzetközi helyzet kezelésénél és Irak megregulázásánál sokkal fontosabb az amerikai emberek számára, hogyan prosperál a gazdaság. A szlogen és a mögötte lévő kampányprogram bejött: Bush helyett Clintont választották elnökké. Ő beváltotta ígéretét: elnöksége alatt élte át Amerika leghosszabb gazdasági gyarapodási ciklusát (115 hónap), amelyet átlagban 4 százalékos GDP-növekedés jellemzett, az államháztartás mérlege pedig második ciklusának végén 237 milliárd dolláros többlettel zárt.

 

Vajon a gazdaság áll-e az idei kampány középpontjában is? A válasz igen is, meg nem is. Az idei kampánytól is sokan azt várták, hogy a gazdaságról fog szólni, de az élet közbeszólt: az Iszlám Állam terjeszkedése, terrortámadásai, a szíriai helyzet romlása és a menekültválság előtérbe helyezte a külpolitika és a biztonságpolitika kérdéseit az elnökválasztás kampányában. Másfelől viszont igenis fontos szerepet játszik a gazdaság az idei voksolásban: a magukat a globalizáció és a szabadkereskedelem veszteseinek érzők és azok, akik inkább támogatják a nyitott gazdaság és nyitott társadalom vízióját, az idei választáson ellenkező oldalakon találták magukat. Az első csoport többségében a republikánus Donald Trump, a második a demokrata Hillary Clinton mögött sorakozott fel.

 

Az elnökválasztási kampányok során a gazdasággal kapcsolatos vélemények általában a gazdaság állapota és a hivatalban lévő adminisztráció teljesítménye körül csúcsosodnak ki. Obama elnök2009 januárjában nagyon súlyos állapotban vette át az amerikai gazdaságot, hiszen a globális pénzügyi válság 2008 augusztusában tört ki és néhány hónap alatt megrengette a világot, benne az Egyesült Államokat. Az amerikai gazdaság hazai termelése néhány hónap alatt 6 százalékkal csökkent, a munkanélküliségi ráta 2009-ben megduplázódott, a növekedés a 2008. évben megállt, hogy aztán 2009-ben a gazdaság 2,8 százalékkal zsugorodjon. Az Obama-adminisztráció intézkedései rengeteg bírálatot kaptak, a kormányzat a republikánus többségű Kongresszus állandó össztüze alatt állt. A tények azonban azt bizonyítják: a demokraták sikeresen kezelték az ölükbe pottyant gazdasági katasztrófát. A gazdaság makrószámai ma már újra kifejezetten biztatóak, Obama elnökségét egy ismét erős gazdasággal zárja. A növekedés tavaly 2,6% volt, a legtöbb prognózis szerint idén tovább gyorsul, az infláció elhanyagolható (1.7%), a munkanélküliség 4,9%-kal fele a 2009-esnek és közel jár az évtizedes mélyponthoz.

 

A republikánusok ellenmondásos, populista elnökjelöltje, Donald Trump ennek ellenére azzal kampányol, hogy Obama kormányzása elhibázott volt, válságba sodorta Amerikát és romba döntötte a gazdaságot. Üzenetei rengeteg követőre találtak. Éles vita bontakozott ki az elmúlt időszakban arról, hogy mi állhat valójában a Trump-jelenség mögött. A jelenleg domináns vélemény szerint Trump felfutása mögött alapvetően gazdasági okok húzódnak: támogatói a lecsúszóban lévő fehér közép- és alsóosztályok (különösen a férfiak) közül kerülnek ki, akik úgy érzik, hogy a globalizáció, a bevándorlás és a szabadkereskedelem az elmúlt két és fél évtizedben őket hátrányosan érintette, marginalizálta. A pozitív diszkrimináció a kisebbségeket és a nőket hozta helyzetbe, a szabadkereskedelmi egyezmények miatt sok amerikai munkahely került a tengeren túlra, a bevándorlók elvették a megmaradt állásokat, ráadásul miattuk nőtt a terrorizmus veszélye is. Joseph Stiglitz Nobel-díjas közgazdász úgy véli: valóban nagy szerepet játszik sok Trump-támogató választásában gazdasági helyzetük romlása. Véleményét adatokkal támasztja alá: nagyon sok amerikai rosszabbul áll anyagilag, mint 25 évvel ezelőtt, az amerikai férfiak átlagkeresete alacsonyabb, mint 42 évvel ezelőtt, a jövedelemelosztás legalacsonyabb szintjén lévő (inflációval kiigazított) reálbérek megegyeznek a 60évvel ezelőttiekkel. A Trumpot támogató konzervatív kommentátorok úgy látják: Amerika gazdasága rossz irányban halad, s az ezzel kapcsolatos elégedetlenség tört utat magának a republikánus elnökjelölt kampányában.

 

Egyre hangosabbak azonban azok a hangok, amelyek vitatják, hogy a Trump-jelenség mögött valóban a gazdasági leszakadás állna. A liberális-progresszív Vox hírportál vezető publicistája, Dylan Matthews szerint szó sincs arról, hogy a Trump mögött állók egzisztenciálisan nehezebb helyzetben lennének, mint Hillary Clinton támogatói: szerinte ennek az ellenkezője igaz. Véleményét a FiveThirtyEight és a Gallup egy-egy felmérésével támasztja alá, amelyek szerint a Trump-szavazók átlagkeresete jóval az összes fehér amerikai átlagkeresete felett van, másrészt a Trumpra való szavazási hajlandóság inkább a magasabb jövedelemmel esik egybe, körükben ritkább a munkanélküliség. Matthews szerint inkább két más oka lehet a populista jelölt magas támogatottságának: a republikánus szavazók párthűsége (bárki a párt jelöltje, a többségük rá szavaz), valamint sok-sok fehér szavazó ellenállása a faji kisebbségek egyenlősítésével szemben.

 

A vita még nem futott le, ezért igazságot tenni sem könnyű, mindenesetre a valódi okok valahol a két magyarázat között lehetnek. Stiglitz számai egyértelműen bizonyítják: az amerikai közép- és alsóosztályok a második világháború óta szinte folyamatos gyarapodás első komoly megtorpanását, stagnálást és esetekben visszaesést érzékelnek. Az, hogy a Trumpot támogató (többségében fehér) szavazók jövedelmi viszonyai jobbak, mint a teljes fehér populáció átlagjövedelmi szintje vagy a kisebbségek helyzete, nem jelenti, hogy a republikánus jelölt támogatói ne érezhetnék úgy (akár jogosan), hogy saját korábbi anyagi lehetőségeikhez, gyarapodásuk üteméhez képest sokkal nehezebben élnek. A képet tovább árnyalja, hogy a gyakran a fehér közép- és alsóosztályoknál – a még mindig létező, közvetett faji diszkrimináció miatt – sokkal nehezebben boldoguló fekete és hispán közép- és alsóosztálybeli amerikaiak tömegével a demokrata Hillary Clinton mögött állnak.

 

Fontos ezért megvizsgálnunk, hogy minderre válaszul milyen gazdasági programot ajánl a két elnökjelölt. Trump egy hagyományos republikánus, konzervatív programmal állt elő: az adócsökkentést és a deregulációt állítja középpontba. A támogatói szerint a leszakadó fehér rétegeket, a globalizáció veszteseit képviselő republikánus jelölt számos elemző (köztük Stiglitz) meglátásában így pont saját szavazótábora derékhadának okozna hátrányt, hiszen az adócsökkentés elsősorban a magas jövedelmű rétegeknek kedvezne. A gazdasági szabályozás csökkentése is jól jönne a tehetősebbeknek, de ez várhatóan kedvezne a kis- és középvállalkozásoknak is, akiknek képviselőit szintén megtaláljuk Trump támogatói között. Clinton programja ellenkező irányú: ő a magas jövedelműek adóit emelné, több forrást áldozna a szakképzésre, valamint csökkentené a vállalati adókat azon cégek számára, amelyek új munkahelyeket teremtenek amerikaiaknak. Egy dologban mindkét jelölt egyet ért: nem támogatják újabb szabadkereskedelmi egyezmények, például a Csendes-óceáni Partnerség (TPP) megállapodás megkötését, mert szerintük ezek munkahelyeket visznek el Amerikából. Trump ebben is radikálisabb ellenfelénél: ő a már hatályban lévő egyezményeket is felülvizsgálná.

 

Bill Clinton idézett 1992-es jelmondata (“A gazdaság a lényeg, te ostoba!”) a politikai elemzők régi bölcsességére világít rá: ha a gazdaság felfelé ívelő pályán van, a hivatalban lévő elnök újraválasztására vagy a politikáját folytatni kívánó utódja megválasztására nagy esély kínálkozik. A jelek szerint ebből a szempontból papírforma eredmény várható november 8-án. Mivel Barack Obama elnöksége alatt az Egyesült Államok gazdasága – ha megtépázva is, de – kilábalt a 2008-ban indult válságból, elvileg a demokrata Hillary Clintonnak nagyobb esélye lehet a győzelemre. Ezúttal persze nem csak ez, hanem a republikánus jelölt, Donald Trump megosztó személyisége és zajos, rasszista és szexista felhangoktól sem mentes kampánya is a demokraták kezére játszik. Ha a következő napokban nem történik semmi drámai, Hillary Clinton nagy többséggel nyerheti meg a 2016-osamerikai elnökválasztást és válhat az Egyesült Államok első női elnökévé.

 

 

Nagy szakadék van a két jelölt között - az amerikai elnökválasztásról szóló interjúm a Köz-Gazdaság című folyóiratban

trump_clinton_debate_2.jpg

A mai napon jelent meg a Budapesti Corvinus Egyetem folyóiratának, a Köz-Gazdaságnak szeptember 28-án adott interjúm az amerikai elnökválasztásról, amelyet az alábbi linken olvashatnak el:

http://www.uni-corvinus.hu/fileadmin/user_upload/hu/kozponti_szervezeti_egysegek/karrier_iroda/files/XI-3szam/USA_kampa__nyinterju___Fehe__r_Zolta__n_ve__gleges.pdf

 Az interjú teljes szövege alább.

Nagy szakadék van a két jelölt között

Az amerikai elnökválasztás a nemzetközi figyelem középpontjában áll, tehát mi is kíváncsiak vagyunk a különféle szakértői benyomásokra.

Fehér Zoltán Amerika-szakértő, külpolitikai elemző, 2002-2014 között diplomataként szolgált, Törökországban ügyvivőként vezette a magyar nagykövetséget. 2015 óta Bostonban él, a Harvard Kennedy Schoolban Joseph Nye professzor mellett dolgozott, jelenleg a Fletcher School of Lawand Diplomacy doktorjelöltje, "Atlantista" címen ír blogot.

- Koraősz óta naponta jönnek kampányhírek az Egyesült Államok novemberi elnökválasztásának várható esélyeiről, ezért nagyon nehéz lehet az ottélőnek is jósolni, milyen esélyei vannak az elnöki posztra Hillary Clintonnak és Donald Trumpnak?

- Az idei elnökválasztási kampány túlfűtött hangulatban zajlik, és ádáz harc dúl a két nagy párt jelöltje között. Jósolni nem túl bölcs dolog, de idén még a korábbi választásokhoz képest is óvatosabbnak kelllennünk a prognózisokkal, mivel a kampányt a jelöltek rendkívül intenzív harca és számos váratlan fordulat jellemezte. A két nagy párt júliusban tartott elnökjelölt-választó konvencióit megelőzőenClinton vezetett, a Republikánus Konvenció után Trump kicsit megerősödött, de a DemokrataKonvenciót követően Clinton előnye bizonyos felmérésekben 15 százalékpontra is ugrott. Augusztus és szeptember folyamán Clinton fokozatosan veszített előnyéből, a tüdőgyulladása pedig egy drámaifordulat a kampányban, amely sokat árthat neki. Én annyit mondanék ebben a pillanatban, hogy aszavazók között szoros eredményt várok novemberben, ami persze az elektori kollégiumban eredményezhet meggyőző fölényt is.

- Hogyan látja a választási esélyek szempontjából a demográfia szerepét?

- Nézetem szerint a politikában a demográfia döntő. Ezt az Egyesült Államokban már rég felismerték, hiszen a választási körzetek politikai szimpátia, de végső soron demográfia alapján történő meghúzása, az ún. gerrymandering igen hosszú múltra tekint vissza. Az ilyen típusú választási machinációt itt Bostonban, ahol élek, nevezték el gerrymanderingnek 1812-ben Massachusetts akkorikormányzójáról. A mostani kampányba valóban sikerült bevonni olyan rétegeket, amelyek korábban többször távol maradtak a szavazásoktól. Mind Donald Trump, mind Bernie Sanders mozgósította a táboraik radikális oldalán lévő szavazókat, ez Sanders esetében elsősorban tanult, közép- és felsőosztálybeli fiatal szavazókat jelent. Tegyük hozzá, hogy az előválasztások mindig nagyobbszámban mozgosítják a radikálisabb szavazókat, de gyakran a jelöltjük elbukásával ezek az emberek lemorzsolódnak. Most Trump esetében nem ez történt: pont a Republikánus Párt populista jobbszéle, a keresztény fundamentalisták egy része és a párthoz csak lazán kapcsolódó jobboldali radikálisok juttatták Trumpot a jelöltséghez. Clinton küzdelme a Demokrata Párt jelöltségének megszerzéséért pedig pont a saját szavazótáborának demográfiai összetétele miatt bizonyult ilyen nehéznek, mivel afiatalok Sanders mellé álltak, Clinton pedig inkább a 45 feletti korosztályokat tudta sikeresen megszólítani.

- A szakértők a helyzet megítélésénél abból indulnak ki, hogy két igen megosztó személyiség küzdelmének vagyunk tanúi.

- Valóban ez a helyzet. Mind Clinton, mind Trump a legelutasítottabb amerikai politikusok közé tartozik. A Clintonnal szembeni ellenérzések a politikai reflektorfényben eltöltött több, mint két évtizedes pályája alatt alakultak ki és fokozatosan növekedtek. A választók jelentős része, még azok között is sokan, akik Clintonra kívánnak szavazni novemberben, túlságosan is a washingtoni elit részének, hataloméhesnek és korruptnak tekintik Hillaryt. Hozzáteszem, hogy a vele szembeni ellenérzések egy része azonban kifejezetten szexista indíttatású: sokan nem tudják elfogadni, hogy egy nő is lehet ilyen céltudatos és sikeres. Clintont csak az menti meg a mostani választás során a népszerűtlensége következményeitől, hogy Trump még nála is elutasítottabb. A republikánus jelölt az elmúlt másfél év során sokat tett azért, hogy személye ellentmondásos legyen, sőt kijelenthető, hogy ez volt a stratégiája is. Előszeretettel rúgott bele kisebbségekbe, gyakran rasszista és szexista kifejezéseket is megengedett magának, amivel elérte ugyan, hogy a média főszereplőjévé vált, de sok ellenséget is szerzett. Trumpra jelenleg alig szavaznának az afrikai amerikaiak, a latinók, a muszlimok, de rettenetes mélyponton áll a női szavazók között is (a fehér nők is többségében Clintont választják). Augusztus folyamán az ellenérzések elérték az eddig Trump fő táborának számító fehér férfi szavazókat: már a körükben is komoly lemorzsolódás tapasztalható. A mostani választás szomorú módon azon dől el, hogy kit utálnak jobban, kitől tartanak jobban az amerikaiak.

- Donald Trump kampányában az elitellenesség, mint korszellem jelentősen megfigyelhető. Lehet, hogyez az attitűd dönt majd? Milyen hatással van a kampányra a korszellemként megfigyelhető helyzet, vagyis az értelmiségellenesség, az anti elitizmus , ami az USA-ban „ Washington-ellenesség”, azaz, a politikai elit elleni ellenszenvként érhető tetten? Bár ennek az Egyesült Államokban történelmi előzményei is vannak, a felmérések szerint az emberek jelentős többségének rendkívül rossz véleménye van aszövetségi kormány működéséről.

- Nagyon egyerértek a kérdésben megjelölt „korszellem” kitétellel, és ezzel kapcsolatban kifejteném egy általánosabb hipotézisemet. Azt gondolom, hogy egy nagyon komoly globális társadalmi válság söpör végig a világon. Ha megnézzük az elmúlt néhány év fejleményeit, nagyon hasonló jelenségek játszódnak le a világ számos részén. Ezt a válságot a társadalom széles rétegeinek, de elsősorban a közép- és alsó rétegeknek a kiábrándultsága, frusztrációja jellemzi, ami erőteljes jobbratolódást, radikalizálódást, elit- és idegenellenességet eredményez. Ezt láthattuk a Brexit kapcsán Nagy-Britanniában, de ez érhető tetten Amerikában és Európában, különösen a közép-kelet-európai régióban. Hasonló jelenségeket tapasztalhatunk Ausztráliában és Izraelben is. Ezt elsősorban a Nyugat kontextusában látom eklatánsan, de észre kell venni, hogy más régiókban is hasonló tendenciák (radikalizálódás, idegenellenesség, elitellenesség) mutatkoznak. Természetesen az egyes régiókban, országokban a jelenségek lefolyása és háttere valamennyire eltérő lehet. De a hangulatérzékelhetően mindenhol romlott és az emberek mindenhol a „másikat”, az idegent, valamint saját elitjüket hibáztatják a bajokért, attól függetlenül, hogy fejlett, feltörekvő vagy fejlődő gazdaságokról van szó. Ha ezeknek a párhuzamos történéseknek a közös eredőit keressük, én a globalizáció első hullámát követő kiábrándulást, a 2008-as pénzügyi-gazdasági világválság utórezgéseit, valamint azelitek gyenge teljesítményét és a nemzetközi rendszerben tapasztalható vezetői vákuumot neveznémmeg.

- Nem véletlen, hogy ennek a válságnak a hatása alól a mostani nemzetközi rend vezető hatalma, Amerika sem tudta kivonni magát. A 2008-as válság kései hullámai annak ellenére érezhetőek, hogy az Egyesült Államok talán elsőként lábalt ki a válságból, ami egyébként maga is Amerikából indult. A gazdaság makrószámai ma már újra kifejezetten biztatóak, Obama elnökségét egy ismét erős gazdasággal zárja. A gazdaság tavaly 2,6%-kal nőtt, a legtöbb prognózis szerint idén tovább emelkedik, az infláció elhanyagolható (1.7%), a munkanélküliség 4,9%-kal fele a 2009-esnek és közel jár az évtizedes mélyponthoz. Ennek ellenére az amerikaiak nem elégedettek a helyzetükkel. Ennekaz oka, hogy bár a legtöbben, akiktől a válság elvette a munkáját, újra dolgoznak, de helyzetük nem olyan stabil, mint a válság előtt, sokakat a korábbi mondjuk öt éves szerződés helyett most csak egy évre alkalmaznak. Azt fontos látni, hogy Trump sikere mögött egyértelműen a magukat a globalizáció és a válság veszteseinek érző, többségükben fehér közép- és alsóosztálybeli szavazók valódi elkesedettsége, félelme áll. Bajaikért a „vesztesek” nagy része itt is az idegeneket, az illegális bevándorlókat, a muszlimokat hibáztatja, de abban talán még nagyobb, pártok feletti konszenzus van, hogy Washington „elromlott”, a szövetségi politikai elit nem működik jól. Obama azzal az ígérettel érkezett 2009-ben, hogy véget vet a politikai megosztottságnak, de ennek az ellenkezője történt. Mind az elnök „professzoros” stílusa és a konszenzus-építésben való ügyetlensége, mind pedig a Kongresszus republikánus többségének konfliktus-kereső, mindent blokkoló hozzáállása hibáztatható azért, hogy Washingtonban nagyon kevés ügyben sikerül megegyeznie a végrehajtó és törvényhozó hatalmi ágaknak, ami pedig kulcsfontosságú lenne.

- A republikánus oldalon Trump, a demokrata oldalon pedig Sanders mindketten a washingtoni elittel szembeni elégedetlenségre építették a kampányukat és sok-sok millió követőre találtak.

- Egy másik szakértő, Feledy Botond beszélt az Info rádió Aréna című műsorában, hogy a valódi Trump szavazókat nem lehet sem racionális érvekkel, sem sztorikkal meggyőzni, mert Donald Trumpszupernarratívája ugyanis az antiwhashingtonizmusa, antielitizmusa, tehát minden innen jövő kritika valójában őt erősíti.

- Feledy Botonddal teljesen egyetértek. Trump kampányát a korszellemként megjelenő elitellenesség és idegenellenesség hajtja elsősorban. A republikánus jelölt ügyesen épített arra, hogy a politikai közbeszédben eddig nem szalonképes, bár sok amerikai által vallott nézeteknek adott nyilvánosan hangot, tudva azt, hogy a politikai és médiaelit ugrani fog ezekre, amely ismét csak őt erősíti. Persze van az a kritikus tömege a megsértett, sodrából kihozott ellenzőknek, legyenek ők az elit képviselői vagy kisebbségi csoportok, hogy az már negatívan hasson a jelölt esélyeire. Trump, miközben az eddig elhallgatott „igazságok” kimondásával sok frusztrált fehér szavazót állított maga mellé, nagyonsok ellenséget is szerzett magának. A média például idén nyárig inkább segítette azzal, hogy nem vette ugyan komolyan, esélytelen bohócként ábrázolta, de felerősítette az üzeneteit, viszont néhány hónapja igen kemény ütéseket is kap a tömegkommunikáció fontos szereplőitől. A média liberális és mérsékelt konzervatív része rájött, hogy Trump veszélyes rájuk is.

- Azt nagyon fontos ugyanakkor leszögezni, hogy Hillary Clinton személye pont az elitellenesség miatt komoly terhe a demokraták kampányának, Trump számára pedig ideális muníciót szolgáltat. Hillaryugyanis sokak szemében megtestesíti a „romlott” washingtoni elitet, mind eddigi pályájával (25 éve van az amerikai politika első vonalában), mind pedig bizonyos magatartásaival. Az e-mail szerverbotránya, a Clinton Alapítvány működése és más ügyek Clintont mint magát a törvény, a szabályok felé helyező, elithelyzete és vagyona által megvédett, korrupt politikusnak festették le. Ez Trumpnak kapóra jön, hiszen pont ezek ellen a jelenségek ellen ágál a leginkább.

- A szakértők szerint a republikánus tábor médiafogyasztása kevésbé diverzifikált, vagyis alapvetően a televízió, a Fox News, illetve a lokális televíziók fogyasztói, ugyanakkor Donald Trump jelenléte a közösségi médiában hangsúlyosabb, mint Hillary Clintoné. Hogyan változott a média szerepe ebben a kampányban az előzőkhöz képest? Mit mondanak a kampány szempontjából ezek a különbségek, ahogyan Trump illetve Hillary Clinton használják a közösségi médiát?

- Először is látni kell: a közösségi média mára a kampány fő szintere lett. Hozzá kell tenni, hogy az előválasztási kampányban (januártól júniusig), valamint az elnökválasztási kampány most következő, utolsó szakaszában még mindig fontos a televízió, ezen belül is az országos lefedettségű hírtelevíziókszerepe, hiszen itt zajlanak a jelöltek vitái, de nagyon sokan már a vitákat is a közösségi médián keresztül nézik.

A két jelölt közötti különbségek a közösségi média mint közvetítő csatorna alkalmazásában rávilágítanak a kampányaik közötti általános különbségekre is. Míg Hillary tweetjei kimértek, sokszor mesterkéltek és gyakran valóban a stábja munkáját lehet látni mögöttük, Trump valóban igen sokszorsaját maga írja ezeket és gyakran küld a Twitteren dühös, ízléstelen, sőt szalonképtelen üzeneteket.

Gondoljunk csak arra a képre, amelyen Hillary mögött dollár bankjegyek szerepeltek, mellette pedigegy hatágú csillag azzal a felirattal: „a valaha volt legkorruptabb jelölt”. Ilyen a két kampány is. Hillaryé fegyelmezett, kimért, sőt sokszor gépies, hideg, törtető. Trumpé kaotikus, szabadszájú, háromszor kellett átszerveznie csapatát, rengeteget improvizál, és a stábból folyamatosan olyan hírek szivárognak ki, hogy nem tudják Trumpot kontrollálni vagy visszafogni.

- Milyen jelentős különbségeket találunk az ígéretekben? Hiszen a 2008-as válság, a gyárbezáráok utáni munkanélküliség az általános létbizonytalanság jelentős kihívás mindkét jelölt számára...

- Teljesen más szinten fogalmazza meg ígéreteit a két kampány. Hillary Clinton részletes szakpolitikaiplatformmal állt elő, amely majdnem minden területet lefed. Ő alapvetően Obama politikáját folytatná, tovább szélesítené a nők jogait és a melegek jogait, Sanders programját beépítve megreformálná a kampányfinanszírozás rendszerét. Nagyon átgondolt és professzionális külpolitikaiprogramja van. Trump – bár kampánya valóban készített szakpolitikai programokat – elsősorban makrószinten, a nagy narratívák keretében kommunikálja ígéreteit. Legfontosabb ígérete és fő szlogenje, hogy újra naggyá tenné Amerikát (Make America Great Again): visszaadná Amerikaszerinte elveszett sikerességét és dinamizmusát, felpörgetné a gazdaságot, hogy az új munkahelyeket teremtsen. Másik fontos ígérete a biztonság. A bevándorlás megszigorításával, a muszlimok bevándorlásának leállításával, az illegális migránsok kiutasításával és a Mexikóval közös határon építendő fallal vissza szeretné adni az amerikaiak biztonságérzetét, amely valóban elveszett. A két jelölt gazdaságra vonatkozó szakpolitikai programjai egyébiránt a papírformát hozzák: Hillary ademokraták hagyományait követve (a tehetősebbeket sújtó) adóemeléssel és nagyobbredisztribúcióval, Trump pedig a bevált republikánus módon adócsökkentéssel, a vállalatok terheinekcsökkentésével igyekezne jobb gazdasági helyzetet teremteni.

- Mire számíthatunk novemberig a kampányban? Személyeskedés, a holdudvar, a támogatók tagjainak támadása? Szex videók, fotók, stb , lehet-e még döntő szerepe az ilyen „minőségű” lejáratásnak?

Az idei kampány példátlanul durva, de a legrosszabb talán még hátravan, hiszen most jöhet alegkeményebb harc. Trump egy hónapja kezdte támadni Hillaryt az egészségi állapotával, ami szintén precedens nélküli, de időközben kiderült: Hillary tényleg beteg volt, tüdőgyulladást kapott. A negatív kampány eszközei között ebben a kampányban kiemelt szerepet kapott a hackerek által megszerzette-mailek kiszivárogtatása, amelynek fő célpontja Hillary Clinton, s amelyek mögött Edward Snowdenmellett orosz érdekeltségű csoportok állhatnak, legalábbis erre utalnak az eddigi információk.

- Hogyan jellemezhető az amerikai elnökválasztás nemzetközi háttere? Az egyes politikai pártok ebből a szempontból mértékadó személyiségei milyen nemzetközi rend és amerikai külpolitikai szerepvállalás mellett érvelnek?

- Itt is nagy szakadék van a két jelölt elképzelései között. Hillary Clinton külpolitikai profilja elég jólismert, hiszen 2008-ban elnökjelölt-aspiráns volt, majd 2009-2013 között külügyminiszterként szolgált. Ő a férje, Bill Clinton által fémjelzett demokrata külpolitikai vonal, a liberális internacionalizmus, kritikusai szavával a liberális intervencionizmus követője, a nemzetközi politikában egyfajta demokrata héjának számít: Amerika erőteljes, határozott globális szerepvállalását támogatja, adott esetben indokoltnak tartja a katonai erő alkalmazását is. Erős Európát, erős Izraelt látna szívesen, és úgy gondolja, a demokrácia terjesztése is missziója Amerikának. Oroszországot ellenfélnek tekinti. Úgy látom, hogy bár nehéz örökséget venne át Obamától, Clinton fő prioritása az lenne, hogy elérje a szíriai válság rendezését és az ISISmegsemmisítését, akár szélesebb amerikai szerepvállalás árán is. Hillary mögött profi külpolitikai csapat áll, a demokraták legjobbjai és bizony számos republikánus külpolitikai szakértő isfelsorakozott mögé.

Trump külpolitikai elképzelései meglehetősen zavarosak, sőt esetenként riasztóak. Nem áll mögötte erős csapat, az igazi profik nem álltak mellé. Márciusban 120 republikánus kül- és biztonságpolitikai szakértő nyílt levélben határolódott el Trumptól, ezt augusztusban 50, korábban magas kormányzati posztot betöltött republikánus potentát Trump-ellenes levele követte. Ha Trump kampányban elhangzott ígéretei alapján kell következtetnünk, akkor megválasztása esetén sajátos külpolitika és mindenképpen komoly külpolitikai fordulat várható. Először is Trump muszlimellenessége, iszlamofóbiája elnökké választása esetén negatív következményekkel járhat az iszlám világban, ahol a mostaninál is nagyobb Amerika-ellenességet váltana ki. Déli szomszédjával, Mexikóval a fal ügye mindenképpen megrontaná a viszonyt. Trump úgy nyilatkozott: a NATO-tagoknak többet kellene befizetniük a közös kasszába, ha azt szeretnék, Amerika továbbra is jelen legyen katonailag Európában, de ugyanezt felvetette Japán és Dél-Korea kapcsán is. Kilátásba helyezett lépései tehát elidegenítenék Amerika legfontosabb szövetségeseit. Másrészt pedig úgy gondolja, hogy – szembenelődjeivel – ő szót tudna érteni Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, pedig inkább annak van valószínűsége, hogy Trump elnökként belesétálna Putyin csapdáiba, az orosz elnök ugyanis jelenleg aNyugat meggyengítésén munkálkodik. Számos szakértő, köztük Anne Applebaum és tanárom, Niall Ferguson is úgy véli: Trump elnökké választásának nemzetközi következményei beláthatatlanok lennének. Mindez persze akkor igaz, ha megválasztása esetén betartaná ezeket a kampányígéreteket.

Végül egy dologban viszont egyetért a két jelölt: nem támogatják újabb szabadkereskedelmi egyezmények, például a Csendes-óceáni Partnerség (TPP) megállapodás megkötését, mert véleményük szerint ezek munkahelyeket visznek el Amerikából. Trump ebben is radikálisabb ellenfelénél: ő a már hatályban lévő egyezményeket is felülvizsgálná.

Fehér Zoltán politológus, Amerika-szakértő, külpolitikai elemző. Az ELTE amerikanisztika és politikaelmélet szakán szerzett mesterdiplomát, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen jogászdiplomát. 2002-2014 között diplomata, a washingtoni nagykövetségen külpolitikai elemzőként, Ankarában nagykövet-helyettesként és ügyvivőként szolgált. Az ELTÉ-n és a Pázmányon politikatudományt és nemzetközi kapcsolatokat oktatott. 2016 óta Bostonban él, a Harvard Kennedy Schoolban „Master in Public Administation” diplomát szerzett és Joseph Nye professzor mellettdolgozott. Jelenleg a Fletcher School of Law and Diplomacy doktorjelöltje. Külpolitikai blogot ír „Atlantista” címen (feherzoltan.blog.hu).

Nehéz lesz innen felállni: az amerikai-török kapcsolatokról szóló elemzésem az Indexen

Ma este, Biden alelnök látogatásának előestéjén megjelent az Indexen nagyelemzésem az amerikai-török kapcsolatok aktuális helyzetéről:

Nehéz lesz innen felállni

Nagy megtiszteltetés, hogy megjelenésekor a cikkem az Index címlapjának vezető híre:

index_cikk_cimlap_crop.jpg

A Demokrata Konvenció megdobta Hillary népszerűségét

obama_hillary.jpg

Tartozom olvasóimnak az amerikai Demokrata Párt konvenciójának elemzésével, amelyre balatoni nyaralásom miatt kis csúszással kerítek sort. 

A legfontosabb megállapítások, amelyeket a konvencióval kapcsolatban tennék, a következők:

  1. A Demokrata Párt konvenciója éppúgy, mint a Republikánus Párté, felszínre hozta a párt komoly belső feszültségeit, megosztottságát. Hillary Clinton előválasztási ellenfele, Bernie Sanders vermonti szenátor támogatói (legalábbis egy hangos csoportjuk) nem kívánták elfogadni Hillary győzelmét.

    http://www.vox.com/2016/7/27/12279928/bernie-sanders-dnc-protests 

    http://www.politico.com/story/2016/07/dnc-2016-protesters-walkout-226247?cmpid=sf#ixzz4FYs1RnTx

    http://www.politico.com/story/2016/07/bernie-sanders-booed-convention-226136?cmpid=sf
  1. A belső feszültségek kirobbanásában, illetve a Sanders-támogatók makacsságában szerepet játszott az is, hogy a konvenció előestéjén – amerikai források szerint az orosz titkosszolgálat aknamunkája, valamint a WikiLeaks révén – olyan e-mailek kerültek nyilvánosságra, amelyek szerint a Demokrata Nemzeti Bizottság (DNC – gyakorlatilag a Demokrata Párt elnöksége) az előválasztási procedúra során végig etikátlanul próbálta gáncsolni Sanders kampányát és előnyhöz juttatni Clintont.

    https://www.theguardian.com/us-news/2016/jul/24/debbie-wasserman-schultz-resigns-dnc-chair-emails-sanders

    http://nymag.com/daily/intelligencer/2016/07/dnc-emails-nothing-there-but-bad-timing.html?mid=facebook_nymag
  1. A botrányok és saját tábora egy részének kitartása ellenére Sanders azonban – korábbi ígéretéhez híven – elismerte vereségét, sőt ő maga tette a formális javaslatot Clinton elnökjelöltté választására. A konvenció végére a Demokrata Párt egysége helyreállt.

    http://talkingpointsmemo.com/livewire/sanders-joins-vermont-democrat

    https://newrepublic.com/article/135652/hillary-survived-gauntlet-saboteurs-scoundrels
  1. Példátlan beavatkozás az amerikai belügyekbe orosz részről a DNC e-mailek kiszivárogtatása, amely Amerikában és a világon széles körű felháborodást váltott ki. Donald Trump republikánus elnökjelölt minderre még rá is tett egy lapáttal, amikor arra kérte az oroszokat, hekkeljék meg a Clinton korábbi szerverbotrányában szerepet játszó, mindeddig nyilvánosságra nem került 30 ezer e-mailt és tegyék azokat is közkinccsé.
    putin_dnc_hack.jpg
    http://www.nytimes.com/2016/07/25/us/politics/donald-trump-russia-emails.html

    http://www.wsj.com/articles/obama-says-experts-tie-russia-to-dnc-hacking-1469619650

    http://www.theatlantic.com/politics/archive/2016/07/trump-russia/493298/?utm_source=atlfb

    http://www.nytimes.com/2016/07/29/world/europe/russia-trump-clinton-email-hacking.html?_r=0

    Mindennek jelentős hatása van a két párt külpolitikai profiljára is:
    https://www.washingtonpost.com/news/josh-rogin/wp/2016/07/27/clinton-has-now-made-democrats-the-anti-russia-party/

  2. A konvención a Clinton mellett felsorakozott „tanúságtevők” között kiemelendő Barack Obama jelenlegi elnök és Bill Clinton korábbi elnök, Hillary férje beszédei, de közülük is igazi nagy sztárként emelkedik ki a mostani First Lady, Michelle Obama, akinek beszéde rendkívüli pozitív visszhangot váltott ki.

    http://www.newyorker.com/news/john-cassidy/obamas-powerful-message-donald-trump-is-un-american?mbid=social_facebook



  3. Ki kell emelni, hogy a Republikánus Párt prominenseinek Trump sorozatos botrányai miatti elbizonytalanodását Clintonék a konvención nagyon ügyesen használták ki: a Demokrata Pártot az összes jóérzésű amerikai platformjának beállítva csalogatták a kiábrándult republikánusokat soraikba.

    https://newrepublic.com/article/135609/welcome-new-party-lincoln

  4. Hillary Clinton jelölése történelmi tett: ez az első alkalom, hogy a két nagy párt egyikének elnökjelöltje női politikus.

    http://www.huffingtonpost.com/entry/hillary-clinton-nominated-for-president_us_5796781be4b02d5d5ed28832

    http://www.theatlantic.com/politics/archive/2016/07/hillary-clinton-presidential-nomination-dnc/493556/?utm_source=atlfb

    http://www.politico.com/story/2016/07/full-text-hillary-clintons-dnc-speech-226410?cmpid=sf


  5. Végül pedig fontos hangsúlyozni, hogy bejött az általam is jósolt, papírformaszerű hatás: míg a Republikánus Konvenció Trump megerősödését hozta a közvéleménykutatásokban, a demokrata elnökjelölt-választását követően először néhány ponttal, immáron 15 százalékkal vezet Hillary Clinton, akit én az idei választás esélyesének tartok.

    http://edition.cnn.com/2016/08/01/politics/trump-vs-clinton-presidential-polls-election-2016/

    https://www.washingtonpost.com/politics/poll-after-conventions-clinton-leads-trump-by-8-points/2016/08/06/517999c0-5b33-11e6-9aee-8075993d73a2_story.html

    http://www.businessinsider.com/hillary-clinton-biggest-lead-donald-trump-2016-8

Gyorselemzés Orbán Viktor miniszterelnök Donald Trump melletti tusnádfürdői kiállásáról / Our analysis on Prime Minister Orban's endorsement of Donald Trump

Why Trump? – Possible reasons why the Hungarian Prime Minister supports the Republican candidate

orban_kep_ceid.jpg
CEID - Centre for Euro-Atlantic Integration and Democracy


By Dániel Bartha, Botond Feledy and Zoltán Fehér | Download

The Annual Bálványos Summer University and Students’ Camp in Baile Tusnad, Romania, have gained fame in the broader region in the recent years. The week-long political festival held annually since 1990 is one of the most important national political workshops of the Hungarian conservative parties Throughout the years Bálványos has become the biggest public forum of Hungary’s dialogue with its ethnic Hungarian minority.

Every festival has its headliner, and in case of Bálványos it is Prime Minister Viktor Orbán. The Hungarian Prime Minister understood well the nature of summer gatherings and has capitalized on the opportunity to introduce truly controversial issues not only into the Hungarian political discussions but at an international level as well.

For the broader international public Bálványos hit the news in 2014, when Orbán spoke about the success of illiberal states and portrayed them as a positive example for Hungary.

Currently the most important issue on the Hungarian political agenda is the referendum on EU refugee resettlement quotas on the 2nd of October. The government invests a lot in setting the tone of the public discourse, by massively campaigning through the state-controlled public and government friendly private media channels.

In this context, it was absolutely not surprising that Orbán’s latest speech at Tusnád portrayed the European Union as the complete failure of the bureaucrats in Brussels and Berlin. According to Orbán: “We have to make it clear that our problem is not in Mecca, but in Brussels. The bureaucrats in Brussels are an obstacle for us, not Islam.” He stated again that there is a clear link between terrorism and the recent migration crisis. Moreover, he managed to surprise the audience by pledging support to Donald Trump. The anti-terrorism proposals of U.S. Republican presidential candidate makes him the better option for Europe and Hungary, he said.

What is truly behind Orbán’s support to Trump? We have asked Hungarian experts about the possible motivations.

Botond Feledy, Senior Fellow of CEID highlighted that the current endorsement of Trump fit well into the longer line of Orbán’s critical attitude towards the West. Just as much as with illiberal democracies, Orbán is keen on collecting allies in criticizing the liberal Western establishment. He has expressed several times his mistrust against Brussels. The fall of 2014 brought serious diplomatic tensions between the USA and Hungary. Orbán has also argued against the sanctions on Russia, recently renewed by the European Council. Though he has never been in the position to use a veto, the Hungarian government is one of the closest to Moscow in the region, despite the very narrow Hungarian leverage in bilateral Hungarian-Russian relations. Trump’s (so far oral) support for the authoritarian Russia and its leader, his permanent anti-Washington outbreaks and strong anti-immigration stance are all shared by the Hungarian Prime Minister.

The curious new twist in his recent Tusnád speech raises questions about his view on NATO. As Donald Trump just made his infamous remarks about not willing to go to war against Russia according to article V of the treaty, if the Baltic states’ sovereignty was violated, Orbán’s endorsement has arrived in a very sensitive moment among NATO members. Even more curiously, Hungary has been a good NATO ally so far, taking part in air patrolling in Baltic skies, being present in Afghanistan and even contributing a training mission to Iraq in the Coalition of the Willing. Should the Hungarian government embark on prolonged NATO criticism, together with Trump, it would put Budapest into a new and extremely dangerous position.

Daniel Bartha, Director of CEID added that although it was hard to predict any consistent US foreign policy based on the Trump campaign, the majority of Fidesz supporters showed little sympathy towards either of the US Presidential candidates. He believes that we could evaluate Orbán’s decision through two different points of view.

First, an important domestic policy element is to use Trump’s position on Islam fundamentalism, migration and international terrorism as a justification and support for the referendum on the resettlement quotas. The referendum intends to strengthen the support of Fidesz, even though there is a high risk that participation will remain under the threshold, and the vote will be invalid. So far the anti-migrant policy brought a major success that not only stopped the further decrease of support of the governing parties, but even changed the trends.

Second, the bilateral relations between the Obama-administration and the Orbán government have seriously worsened in the last two years. The increasing antagonism to liberal values linked the policies of democrats with George Soros and democracy promotion. Positions of Presidential candidate Hillary Clinton vis-a-vis Hungary were often voiced through Victoria Nuland, one of the most critical representatives, pinpointing to the „undemocratic” developments in Hungary. Clinton herself already criticized the first Orbán government’s policies on religious groups and media freedom during her 2011 visit in Budapest.  There is little hope, that the Orbán government could secure support from any potential member of the future Clinton administration.  By supporting Trump, Orbán can make a pre-emptive strike to counter future critical voices. In case of a Trump Presidency. Orbán hopes for an improved partnership for the early support, while in case of a Clinton Presidency he can respond to the possible critical voices, as they would be solely a political revenge.

Zoltán Fehér, a Boston-based foreign policy analyst underlined: it is an unusual step diplomatically, however, there is no surprise in Prime Minister Orbán’s endorsement of Donald Trump. The two politicians share a similar brand of populism-nativism, a strong anti-immigration stance and an alignment with Russian President Vladimir Putin. In the past year, both have placed immigration the highest on their political agendas, rallying their respective countries’ voters against “the current failed immigration policy”(of the US/EU, respectively) and the threat posed by illegal immigration (Orbán refers to the Syrian refugees as “illegal immigrants”).

In the context of the U.S. presidential elections, Prime Minister Orbán is playing a low-stake game right now. His relationship with the Obama administration and the Clinton camp has been strained in recent years and he has received significant criticism from those circles. He risks nothing vis-à-vis Clinton by endorsing Trump. On the other hand, he has much to gain if Trump is to get elected. He clearly hopes to achieve an improved relationship with the U.S. by endorsing the Republican nominee so early in the process.

Finally, it is important not to underestimate the domestic effects of such an endorsement. Orbán is known to play mostly to his domestic audience. Endorsing Trump would enable the Hungarian leadership to say that they are not alone in harshly opposing immigration – even the frontrunner in the American presidential race runs on a similar agenda. This, they are likely to hope, will strengthen their argumentation and possibly their support for the October 2 anti-immigration referendum in Hungary.

Disclaimer: The views and opinions expressed in this article are those of the authors and do not necessarily reflect those of the publisher. © CEID, 2016

http://www.ceid.hu/why-trump-possible-reasons-why-the-hungarian-prime-minister-supports-the-republican-candidate/

A törökországi helyzetről és Trump elnökjelöltté választásáról a Hír TV-n

2016. július 22-én a Hír TV "Magyarország élőben" című műsorában beszélgettem Szöllősi Györgyivel a török puccskísérletről és az azt követő tisztogatásokról, valamint az amerikai Republikánus Párt konvenciójáról és Trump elnökjelöltté választásáról.

http://hirtv.hu/videok/159287

 

A Republikánus Konvencióról és Trump elnökjelöltté választásáról

donald-trump-gop-republican-convention-3.jpg

Néhány pontban szeretném összefoglalni, amit érdemes tudni az amerikai Republikánus Párt konvenciójáról és Trump elnökjelöltté választásáról, amelyek uralták az amerikai közéletet az elmúlt hét folyamán.

  1. Az eddigi konvenciókhoz képest újdonság, hogy a Republikánus Párt nagyágyúi távolmaradtak az eseménytől, ezért Trump helyettük saját családtagjait sorakoztatta fel maga mellett, akik így fontos szerepet játszottak a Konvención.

  2. Felesége, Melania Trump ugyan plágium-botrányba keveredett, mivel hamar kiderült, hogy beszéde nagy részét Michelle Obamának férje mellett 2008-ban elmondott beszédéből emelték át. Érdemes megnézni Melania Trump és Michelle Obama beszédeinek összehasonlítását, ez alapján nem kétséges a plágium:
    http://edition.cnn.com/2016/07/19/politics/melania-trump-michelle-obama-speech/index.html

    Egy kiváló paródia Stephen Colbert-től ugyanerről:

  1. Sikeresebben szerepelt azonban Trumpék lánya, Ivanka, akinek a nők egyenjogúságát középpontba állító kortesbeszéde a fiatal nőt azonnal sztárrá emelte a tömegkommunikációban:
    http://edition.cnn.com/2016/07/21/politics/ivanka-trump-republican-convention-speech/index.html
  1. Trump nagy riválisának, Ted Cruz texasi szenátornak a beszéde is komoly figyelmet keltett: mivel nem biztosította támogatásáról Trumpot, az utóbbi hívei kifütyülték. Több elemző szerint a konvención való hűvös fogadtatással Cruz 2020-as indulásának esélyei elszálltak.
    How Poker Theory Explains Ted Cruz's Convention Speech
  1. Újdonság volt a konvención az amerikai meleg és leszbikus közösség megszólítása is. A felvezető szónokok között megszólalt Peter Thiel milliárdos üzletember, aki elmondta: büszke arra, hogy meleg és arra is, hogy republikánus. Donald Trump pedig megismételte az orlandói terrortámadást követően tett kijelentését: meg fogja védeni az amerikai meleg közösséget ettől az idegen ideológia által inspirált erőszaktól.
    'I Am Proud To Be Gay,' Tech Investor Peter Thiel Tells GOP Convention

  2. Trump az elnökjelölést elfogadó beszédében, amely rekord hosszúságú, 75 perces volt, rendkívül sötét tónusokkal festette le Amerika jelenlegi gazdasági és biztonsági helyzetét, s mindezért Obama elnököt és riválisát, Hillary Clinton demokrata elnökaspiránst okolta.

    A beszéd hemzsegett a féligazságoktól vagy hamis állításoktól, az NPR ízekre is szedte azt:
    Fact Checking Donald Trump's Speech To The Republican Convention

  3. A konvenció tehát a várakozásoknak megfelelően sok botránnyal és meglehetősen kaotikusan zajlott le, de végül Trump egyértelmű jelöltté választásával végződött.
    http://edition.cnn.com/2016/07/22/politics/republican-convention-takeaways/

A török puccskísérletről az ATV-n

2016. július 21-én az ATV "Start" című reggeli műsorában beszélgettem Mészáros Antóniával a puccskísérletről és annak a török-amerikai kapcsolatokra gyakorolt hatásairól.

https://www.atv.hu/videok/video-20160721-oriasi-tisztogatasok-torokorszagban

 

A török pancserpuccsról

erdogan_facetime.jpgAz egész világot meglepte, sőt sokkolta a pénteken Törökországban végrehajtott puccskísérlet. Ezzel nincs másképpen a Törökországot belülről, jól ismerő elemző sem, sőt az elmúlt napokban török forrásaimmal folytatott beszélgetéseim alapján kijelenthetem: váratlanul érte mindez a török társadalmat is.

Néhány pontban szeretném összefoglalni mindazt, amit fontosnak tartok megjegyezni a pénteki történésekről és következményeiről. Igyekszem rávilágítani az ügy olyan aspektusaira, amelyekkel eddig a média kevesebbet foglalkozott. 

  1. A török állami vezetés (az államfő, a miniszterelnök és minisztereik) a puccsért egyértelműen a Fethullah Gülen muszlim hittudós által vezetett „Hizmet” (szolgálat) mozgalmat teszi felelőssé. A Recep Tayyip Erdogan köztársasági elnök vezette Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) és a Gülen-mozgalom között szoros szövetség működött 2013-ig, amikor – nyilvánosan azóta sem ismert okok miatt – elmérgesedett köztük a viszony. A török vezetés szerint a gülenisták beépültek az államba, ahol egy ún. párhuzamos struktúrát működtetnek, szerintük a pénteki államcsínykísérlet ennek a legújabb állomása. Egyelőre nem szolgáltatott sem a török kormányzat, sem pedig maguk a puccsisták arra vonatkozó egyértelmű bizonyítékot, hogy valóban a Gülen-mozgalom állna az események mögött. Ami miatt egyelőre ezt el kell fogadnunk mint lehetséges magyarázatot az az, hogy nincsen más ismert politikai vagy elitcsoport Törökországban, amelyik felmerülhetne a puccs szellemi vagy gyakorlati irányítójaként. A szekuláris török államot Erdogan elnöktől és pártjától védelmező ún. kemálisták politikai pártja, a Köztársasági Néppárt (CHP) vezetése gyakorlatilag rögtön – a parlament többi pártjával egyetemben – a demokratikusan választott kormányzat mellé állt és elítélte a puccsot még péntek éjjel.
  2. A puccskísérlet legnagyobb nyertese egyértelműen Erdogan köztársasági elnök. Péntek éjjel iPhone-járól, a FaceTime alkalmazás segítségével a CNN Türk televízión tett felszólítására – az akkor zajló fegyveres összecsapások ellenére – számos török városban utcára tódultak támogatóinak ezrei, amivel végül is eldöntötték a puccskísérlet sorsát. Több helyen megjelent az a spekuláció, hogy Erdogan maga szervezhette önmaga ellen a puccsot, hogy egyébként az utóbbi hónapokban valóban csökkenő népszerűségét helyreállítsa. Jelenleg túl korai bármit mondani arról, hogy mennyi realitása lehet ennek a spekulációnak. A valódi fegyveres harcokat – és az áldozatok tragikusan magas számát – látva, valamint egy ilyen államcsíny-kísérlet kimenetelének kockázatait is figyelembe véve ebben a pillanatban nem tartom valószínűnek, hogy a török elnök önmaga ellen szervezett volna álpuccsot. Az bizonyos azonban, hogy a puccskísérletet követően Erdogan leszámolásba kezdett a puccsistákkal, de több megfigyelő szerint még inkább valószínű, hogy ezt kihasználja a politikai ellenfeleivel való leszámolásra is.
  3. Ha valódi puccskísérlet történt – márpedig jelenleg ebből indulunk ki –, akkor kijelenthető, hogy a puccsisták vagy nem készültek fel megfelelően az államcsíny végrehajtására, vagy alkalmatlanok voltak rá, vagy pedig – ahogy bizonyos forrásaim jelezték – tervük idejekorán kiszivárgott és a péntek éjjelre tervezett cselekmény-sorozatot néhány órával előbbre kellett hozniuk és a török vezetés a puccsot végül emiatt meghiúsíthatta. Bármelyik verzió is igaz, valódi pancserpuccsal állunk szemben, ahol az államcsínyt elkövetők nem számoltak tervük gyenge pontjaival és ellenfeleik erejével. Azt több megfigyelővel egyetemben én magam is már péntek éjjel észrevételeztem, hogy taktikailag óriási hibát követtek el a puccsisták, amikor arra szólították fel az embereket, hogy maradjanak otthon, ahelyett, hogy támogatásukra kérték volna őket, ezzel teljesen átengedve az utcát az államfőnek és táborának.

A török államcsíny-kísérlet megrázta mind a nemzetközi, mind természetesen a török közvéleményt. Következményeinek még csak az első hullámával szembesültünk, kihatása mindenképpen érzékelhető lesz az elkövetkező hónapokban, években, nem kizárt, hogy évtizedekben. Az amerikai-török kapcsolatokra való hatásaira hamarosan visszatérünk az Atlantista blogon. Az eseményeket a továbbiakban is figyelemmel követjük.

süti beállítások módosítása